2010. május 25., kedd
2010. május 22., szombat
2010. május 20., csütörtök
2010. május 19., szerda
Mindenek előtt köszönöm a szervezőknek, hogy részt vehettem a zsűri munkájában.
Mint művészettörténész, tisztában vagyok azzal, hogy mekkora jelentősége lehet egy ilyen kezdeményezésnek, mint ez a mostani biennále, amely jótékonyan befolyásolhatja nemcsak régiónk, a Székelyföld, de tágabb vonatkozásban talán az egész ország, illetve az egész Kárpát Medence térségének képzőművészeti életét.
1981-ben, csaknem harminc éve, nyitotta meg ugyanitt ezekben a termekben Baász Imre azt a kiállítást, a MÉDIUM-ot, amely Sepsiszentgyörgyöt művészettörténeti vonatkozásban, kikerülhetetlen kelet-európai képzőművészeti centrummá tette. Az első Médiumnak - ahogy azt ma emlegetjük - monografikus feldolgozása még várat magára, mégis nekünk, a korszak és a régió művészettörténetével foglalkozók számára, annak kikerülhetetlen volta egyre nyilvánvalóbbá válik.
Baász Imrének és segítőtársainak a mindent ellenőrzése alatt tartó, egyneműsítésre berendezkedett diktatúra körülményei között is, volt bátorsága és tettereje ahhoz, hogy összegyűjtsék a nyilvános terekből többnyire kirekesztett, addig jellemzően elszigetelten szűk befogadói kör nyilvánossága előtt megismerhető alkotásokat, sőt a kiírás újszerű sajátosságain keresztül fokozott bátorságú kortárs szellemiségű művek létrehozására is tudtak ösztönözni alkotókat. Módszeresen kutatták fel a hivatalos kiállítóhelyeken csak megtűrt, neoavantgárd formakészlettel kísérletező, a hivatalostól eltérő, merőben más szellemiséget képviselő fiatal romániai magyar képzőművészeket és ezeknek csoportjait. Az akkori kiállítás, az identitás és a kortárs szellem koordinátái között elhelyezkedő művek soha korábban nem látott seregszemléjeként marad meg emlékezetemben.
A Médium kiállítás volt a megalapozója, annak nagyszerű képzőművészeti esemény sorozatnak, amely a háromszéki művészetet pezsgésben tartó úgynevezett témaelemző kiállításokkal folytatódott, majd rögtön a rendszerváltozás után, 1991-ben a nemzetközivé tett Médium 2-vel és a másik meghatározó jelentőségű kezdeményezéssel a Szt. Anna tónál megvalósított akcióművészeti rendezvén-sorozat elindításával váltott újra dimenziót, a sepsiszentgyörgyi képzőművészeti szcénát nemzetközivé szélesítve.
Baász Imre feldolgozhatatlan halálát követően, volt barátai, kollégái folytatták a szervezői munkát, kiemelten szólnunk kell itt Ütő Gusztáv elkötelezett hűségéről és ügyszeretetéről, valamint kitartó munkájáról, amelynek eredményeként Sepsiszentgyörgyöt ma, nemcsak Székelyföld, de az ország sőt a Kárpát Medence térségének egyik fontos képzőművészeti centrumként tarthatjuk számon.
Ennek eredménye és látlelete például az, hogy a kolozsvári székhelyű Erdélyi Szépműves Céh jubileumi kiállítását és ünnepségét itt Szentgyörgyön rendezte.
De a legutóbbi eredményei közé sorolhatjuk azt is, hogy itt jött létre a térség legigényesebb kortárs kiállító tere is a MAGMA.
Talán éppen ezek a szakma irányából jövő erőfeszítések és eredmények hívták elő azt az áttörést, amelyet jelen vállalkozás, a Székelyföldi Grafikai Biennálénak az útraindítása hozott e képzőművészeti centrum életébe. Mert, azt hiszem, mindenképpen áttörésnek kell értékelnünk azt a tényt, hogy végre nem a művészek maguk, emberpróbáló erőfeszítések árán, hanem önön jól felfogott szerepét és persze érdekét felismerő intézmények és az azt támogató politikum volt a kezdeményezője - nevesen a Kovászna Megyei Művelődési Központ és Hargita Megye Tanácsának Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központja és Hargita és Kovászna Megye Tanácsa. Nem el felejtve az intézményi kereten belül dolgozó Siklódi Zsolt grafikus kulcsszerepét. Sőt mi több a szervező intézmények újabb intézmények megnyerésével és egy magáncéggel is szélesíteni tudták a szervezők és támogatók körét.
Reméljük, hogy ezt a támogatói kört a következőkben még tovább tudják majd bővíteni a szervezők, hiszen erre nagy szükség lenne, hogy forrást biztosítsanak a díjazottak körének gyarapításához és a munkák tálalása igényességének fokozásához.
Arra kérdésre, hogy milyennek találom a Biennále anyagának összességét, talán éppen Baász Imre szavaival tudnék a leghelyénvalóbban válaszolni:
A mai kifejezési módok és attitűdök némiképp fenntartással fogadnak minden ilyenszerű seregszemlét, hiszen az alkotási folyamat mindinkább a sajátos, az egyedi felé, a szubjektíven megélt totális élmény felé fordul. A művészi Én-teremtés válik a legfőbb esztétikai és etikai modellé. E kiállítás így, ebben az értelmezésben nem engedheti meg az egyértelmű következtetések megfogalmazását, hiszen adott eklekticizmusán keresztül egy „művészi torzóval” állunk szemben.
Nehéz tehát az egészről beszélni, ennek ellenére megpróbálok.
A biennále anyagát technikailag igényes, lelkiségben változatos munkák képezik. Jelentős része a térség karakteres grafikai iskoláinak és nagyhatású mestereinek stílusjegyeit és technikai módszereit tovább éltető, ilyen értelemben hagyománykövető műalkotás. Néhol a szakmai tökéletességre való törekvés virtuozitásban kiteljesedő intenzitása, vagy éppen ezzel ellentétesen a követett tematikának, érzelmi azonosulással teljes megéltségéből adódó, de mégis szubjektív ereje, mesterének világán túli sajátos világba csábítja a grafikust, oly annyira, hogy már-már megtagadni látszik mesterét. Ugyanakkor hangsúlyosan jelen van, bár talán a kiírás technikai megkötésének következményeként egy kissé alulreprezentáltan, a maga nyers vagy intim őszinteségében megmutatkozó elemi kifejező szándék, valamint a világ megváltás folyamatába belefeledkezett plasztikai eszmefuttatás is. És ezenfelül is van több, láthatóan egy bizonyos aktuális trendet követő kortárs grafikai alkotás is, ezek adják szerintem a biennále savát-borsát. És legvégül van néhány meggyőzően eredeti technikájú és szemléletű alkotás. Hozzám ez utóbbiak állnak a legközelebb. A zsűri meglehetősen egybehangzó véleményét kifejezően, hosszú órákon át tartó egyeztetések után, többnyire ezek érdemelték ki a díjakat. Persze háromszor – négyszer ennyi díjnak is méltán meg lett volna a helye. És nem is biztos, hogy jól, de együtt és jóhiszeműen döntöttünk.
2010. május 12., szerda
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
