Botár László festőművészként nőfüggő. Képein nyíltan szexista, amihez ma nem kis bátorság kell. Szinte minden képe a nőt, a női testet, mint a férfi vágyának kitüntetett tárgyát jeleníti meg. Nem akármilyen női testeket, hanem a nagybetűs, a mindenkori NŐ-két, gondolok itt a kőkorszakbeli termékenység istennőkére, a törzsi kultúrák párzásra csábító rítusára ringó-rángó buja idomú táncosnőiére. De felidézik a klasszikus avantgárd primitív kultuszának idején, a huszadik század első évtizedeiben, a néger maszkokat, szobrokat imádó, a jazz és a tudatmódosító szerek hatását élvező, szertartásosan az érintetlen természet ölén szeretkező, valamint az elgépiesedő civilizáció ellen lázadó vadak, azaz a fauve-ok, expresszionisták, és kubisták széles gesztusokkal, nyers színekkel festett, nemi jellegzetességük formáit kihangsúlyozó némberéit, asszonyállatait.
Ezeken, azaz azokon a képeken, Botár a törzsi kultúrák felé fordulva, a vadság, az elemi erők, az őszinteség, a direktség kultuszát elevenítette fel. Ez a felfokozott érdeklődés az erotika, a meztelen női test iránt, nemcsak Botár festészetére, de kisebb-nagyobb mértékben egy sor középnemzedékbeli erdélyi művész életművére jellemző, körükben szinte kánonná vált az erotikus akt szenvedélyes, expresszív megjelenítése. Hiszen az akt, az erotika ábrázolása, a korábbi kommunista korszakban ugyanolyan tiltott gyümölcs volt, mint amennyire az volt pl. a nemzeti és vallási jelképek használata. Nemhiába váltak ezek a témák szintén széleskörűen elterjedté a rendszerváltás utáni korszak művészetében.
A tegnapi találkozásomkor a meglepetésem, ezekkel a Botár képekkel,éppen az volt hogy itt ezeken a festményeken, a fent említett elemeket már nem találtam. Talán csak nyomokban, ahogy azt az élelmiszereken írják. Nehezen és csak a többi képeit ismerőknek, azaz a bennfenteseknek felismerhetően.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése